A Duna-kutató Intézet rövid története

1957-ben Dudich Endre akadémikus javaslatára a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel közös kutatócsoportot hozott létre. Az akkori gyakorlattól eltérő módon elnevezést is kapó kutatócsoport MTA Magyar Dunakutató Állomás néven jött létre és ebben a szervezeti formában működött 1976-ig.

1977-től az MTA Botanikai Kutatóintézetének (1984-től MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet) egyik osztályaként folytatta tevékenységét, továbbra is MTA Magyar Dunakutató Állomás néven. Az állomás vezetői Dudich Endre (1957-1969), Szemes Gábor (1970-1972), Berczik Árpád (1973-1999), valamint 2000-2010 között ‒ egymást többször váltva ‒ Oertel Nándor és Kiss Keve Tihamér voltak.

2010-ben az MTA 180. közgyűlése Pálinkás József elnök előterjesztésére úgy határozott, hogy az Állomást önálló kutatóintézetté fejleszti, így 2011-ben megalakult a Duna-kutató Intézet (alapító biztos majd igazgató: Guti Gábor).

A Tiszát sújtó 2001-es cianid szennyezést követően felmerült az igény, hogy a Tisza-kutatás is intézményesített kereteket kapjon, ezért az MTA 2010-ben debreceni telephellyel létrehozta a Balatoni Limnológiai Kutatóközponthoz tartozó Tiszakutató Osztályt (alapító biztos: G. Tóth László).

2012-ben, az MTA kutatóhálózatának megújítása keretében létrejött az Ökológiai Kutatóközpont (MTA ÖK, főigazgató: Báldi András), magában foglalva a Duna-kutató Intézetet. 2013-tól Báldi András főigazgató egyben az intézet igazgatói pozícióját is átvette, és egyes igazgatói feladatokkal Engloner Attilát bízta meg. Ebben az évben került sor az intézeti struktúra kialakítására. Három osztály jött létre: a Hidro- és Növényökológiai Osztály, a Restaurációs- és Állatökológiai Osztály, valamint - a folyóvízi kutatások tematikus centralizálása érdekében - az MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézetétől a Tisza-kutató Osztály átkerült a Duna-kutató Intézethez. A kutatómunka hatékony szervezésének, irányításának érdekében elkezdődött a kutatócsoportok létrehozása is.

A hosszú éveken át húzódó problémát, a Duna-kutató Intézet megfelelő elhelyezését 2014-ben sikerült megoldani és a szétszórtan (Gödön, Vácrátóton, valamint Budapest több pontján) dolgozó kollégákat a Budapest Karolina úti székházba költöztetni. A Tisza-kutató Osztály a debreceni MTA ATOMKI területén nyert megfelelő elhelyezést.

Az Intézet első öt évtizedének történetéről, az előzményekről és a főbb kutatási irányokról két jubileumi kötet is összefoglalást ad:

Fekete Gábor (szerk.): A Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete 50 éve (1952-2002), Vácrátót 2002

valamint

Nosek János és Oertel Nándor (szerk.): "A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő..." - 50 éves az MTA Magyar Dunakutató Állomása (1957-2007) Göd - Vácrátót 2007.

A legutóbbi évek történéseit az alábbi cikk mutatja be:

Engloner Attila (2015): Bővülő folyókutatás a bővülő Duna-kutató Intézetben. Hidrológiai Közlöny 95. évf. 5-6. különszám, pp:16-28.